végy egy hollót! adj hozzá egy kis sárkányt szórd meg egy kis mágiával...

...avagy hogyan készitsünk egy folytatásos sztorit.üdv kedves olvasók! ujra itt lennék én is és egy új felyezet.
a cím megint elég nagy baromság ha nem olvasod végig amit mosz t irok.
egyik jo ismerősöm( a név nem fontos(elég ha én ismerem)) nemrég megkérdezte a történetemet olvasva hogy mi kell egy ijen történet irásához. és erre elgondolkodtam.tényleg mi is kell hozzá? tehetség?nem hiszem mivel az nekem nincs.fantázia? az biztos kell mert anélkül semmit se tudtam volna irni.egy jó történet? az is kell! mi minden szükséges egy ijen történethez.nos ha érdekel akk kapj elő egy jegyzetblokkot mert jön a recept!

1)kitalálsz egy alap történetet

2)kitalálod hozzá a szereplőket

3) a cselekményt

4)össze rakod az egészet és kinyujtod hogy ne legyen annyira tömör

5) leirod,lejegyzeteled,belejavitaszz

5)csinálsz egy blogot

6)felteszed az első fejezetet

7) megkéred egy ismerősödet és az reklámozza a blogod.

8)jah és a legfontosabb:vicces bejegyzésekkel tarkitod a történet elötti részeket

nos ennyi lenne a recept. most viszont jöjjön a nap fénypontja!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

jó olvasást!

                                                                       3/4

   - Üdvözletem, Roland Tailer! Azért jöttem, hogy megküzdjek veled.

 Roland döbbenten meredt a csuklyás alakra és a vállán ülő hollóra. Miután egy kicsit összeszedte magát, udvariasnak egyáltalán nem mondható szavakkal üdvözölte a titokzatos rossz akaróját. – Üdv! Tehát te lennél a csodaholló gazdája? Elég haláli páros vagytok ti így ketten. A kasza még hozzáad a fellépésedhez.

  - Gúnyolódsz rajtam, kölyök? – kérdezte halk hangon az idegen.

  - Nem! Egyáltalán nem. Édesanyám megtanított arra, hogy legyek tisztelettudó a kaszás és hollós urakkal. – Roland elgondolkodott – Már megbocsásson, uram! Ön tudja az én nevemet, de én nem tudom az magáét. Megtudhatnám, hogy mi a neve és akkor azon nevezném.

  - A nevem tarantula. – válaszolt a kérdezett.

 Roland meglepődött. – Tarantula? Úgy, mint a tarantula pók?

  - Talán valami bajod van a nevemmel?! – kérdezte Tarantula dühösen.

  - Nem! Nincs vele semmi bajom. –Roland megpróbálta kerülni a balhét, ám pechére mindig belefutott. – Megtudhatnám azt is, hogy mi dolga van velem?

  - Meg kell, hogy öljelek. – válaszolt Tarantula.

  - Ez esetben most elköszönnék. Nos, akkor a soha viszont nem látásra! – és már futott is visszaad ösvény irányába. Azonban váratlanul lepattant egy láthatatlan falról. – Ez meg mi a franc?!

  - A holtak lelkeivel egy védőburkot hoztam létre, ami megakadályozza, hogy bárki is áthatoljon rajta. – e szavak hallatán Roland összerezzent.

  - És akkor hogyan lehet innen kijutni? – kérdezte a fiú kétségbeesve.

 Tarantula egy kardot húzott elő és odadobta a fiú lába elé. – Ahhoz, hogy kijuss innen meg kell, hogy küzdj velem. Ha képes vagy megölni, akkor a fal eltűnik és te szabad vagy…

 Roland elgondolkodott a hallottakon. Miután leesett neki a tantusz így szolt: - És ha ne talántán nem akarnék harcolni, akkor, mi történik?

  - Harcolni fogsz! Nincs más választásod! – felelte Tarantula.

  - De miért én?! – kérdezte Roland beletörődve sorsába.

  - Te vagy a lélek katana örököse. Ezért kell, hogy megöljelek. Ez a parancsom.

  - Parancs? – Rolandot meglepte ezen információ. – Az a parancsa, hogy megöljön engem?

  - Ahogy mondod, kölyök.

  - Kitől kapta a parancsot?

  - Ezt nem mondhatom el. – felelte Tarantula és kézbe vette a kaszáját, amit eddig a hátára rögzítve tartott. – Azonban eleget szórakoztunk, ideje komolyra fordítani a szót!

  - Nem tudnánk ezt egy csésze kávé mellett megbeszélni? – kérdezte Roland próbálkozás gyanánt.

 Tarantula elengedte a füle mellett a kérdést. – Vedd a kardot és készülj fel a harcra. Akkor is megöllek, ha fegyvertelen vagy.

 Roland lassan lehajolt az előtte heverő kardért. Majd egy utolsó próbát tett. – Nincs valami más megoldás?

  - Nincs más lehetőség! – Tarantula kezében megvillant a kaszája és Roland felé csapott vele. Egy kék lökés hullám tartott a fiú irányába.

  - A p*****a! – kiáltott fel Roland és épp, hogy csak félre tudott ugrani Tarantula támadása elől, ami áthaladva védőburkon letarolt az erdőségből egy tíz méteres sávot.

  - Ha így folytatod, nem fogsz sokáig élni. – jegyezte meg Tarantula.

  - B*zd meg! Ez kevesen múlott! – Roland feltápászkodott és leporolta magát. – Szólhattál volna, hogy kezdődik a harc!

  - Az ellenség sose figyelmeztet.

  - Magának könnyű! – méltatlankodott Roland – Ilyen fegyverrel én is kemény lennék! De egy egyszerű katanával semmi esélyem.

  - Az az „egyszerű katana” ahogy te nevezed, megközelíti az én fegyverem erejét.

  - Pedig ránézésre csak egy egyszerű kard.

  - Ez a katana sárkányvérrel van átitatva.

  - És?!

  - Ha képes vagy használni a lélekenergiádat, akkor azt képes vagy ebbe a katanára sűríteni, mi által a fegyvered akár száz szór, erősebbé válhat, mint alaphelyzetben. Ez a sárkányvér képessége.

  - És hogyan tudom belevezetni a lélekenergiámat?

  - Ha ezt elmondanám, akkor túl könnyű lenne az egész. – Tarantula alig fejezte be a mondandóját már támadott is. Rolandot váratlanul érte a támadás, ezért elkésett a félreugrással. Tarantula csapása egy mély sebet szántott a fiú vállába.

  - B*zd meg! – sérült karjára szorította a kezét. – Ez nem volt fair húzás!

  - Ha így folytatod, hamar meghalsz.

  - Muszáj állandóan erre figyelmeztetni?!

  - Látom, még van kedved szemtelenkedni!

  - Már valahogy kezd elfogyni a kedvem. – feltápászkodott. – De ha egy kicsit vár gyűjtök egy kis kedvet…

  - Drágán megfizetsz a szemtelenkedéseidért! – Tarantula beleállította kaszáját a nyelénél fogva a földbe és kézbe vette az övén függő kést. Roland legnagyobb megdöbbenésére levágta a jobb kezén lévő mutatóujj utolsó percét és felírt a kasza pengéjére három jelet. – Látom, nem veszed elég komolyan ezt a küzdelmet. Ezért most egy kissé keményebbre veszem a küzdelmet. – fegyvere kékes fénye aranyszínűvé vált, alakja megváltozott.

  - Mi történik?! – kérdezte Roland kétségbeesve.

  - Aktiválom a lélekkasza végső formáját! – felelt Tarantula, majd felkiáltott. – Holtak lelkei hívlak titeket! Tápláljátok fegyverem erejét és adjatok nekem hatalmat, hogy méltó legyek használatára! Holtak istene, add nekem erődet, hogy megölhessem ellenfelemet! Aktiválódj, OGMIOS kaszája! – az aranyló fényesség egy villanással véget ért. Tarantula arca elsötétedett, szemei kéken világítottak. Kezében a kasza teljesen átalakult. A nyél csontokká változott a penge vérvörösen izzott. A penge és a nyél csatlakozásánál egy homokóra jelent meg benne vérszerű folyadékkal.

  - Ez így nem fair! – Roland előbujt egy kő mögül, ahol addig bujkált – Most már egyértelmű túlerőben vagy!

Anna ekkor ért oda – Roland! Minden rendben?!

  - Anna! – Rolandot meglepte a lány felbukkanása. –Te mit csinálsz itt?!

  - Millerék szerint bajba kerültél. Kihallgattam a beszélgetésüket. Idejöttem, mert aggódtam érted!

  - Velem ne foglakozz! Mentsd magad! Tudok magamra vigyázni! Ezért most tűnj el innen!

 Azonban a lány ahelyett, hogy elfutott volna, leordította Roland fejét. – Mögötted!!!

 Roland egy pillanatot sem tétovázott, azonnal félrevetődött, így Tarantula csapása épp, hogy elkerülte.

  - Nem használod a teljes erődet, kölyök! Talán még mindig nem veszed elég komolyan az erőmet? – Tarantula kaszájával egy kört rajzolt a porba és belerajzolta a pók kanji jelét. – Ha nem vagy hajlandó a saját életed védelméért bevetni a teljes erődet, akkor talán másért képes vagy rá.

  Roland későn döbbent rá, hogy mit tervez Tarantula. – Anna! Menekülj innen! Veszélyben vagy!

 Azonban Tarantula szavai megelőzték: - Hívlak téged Fekete özvegy, pókok királynője! Mutasd magad és hatalmadat, hogy az ellenség meghunyászkodjon előtted! Segíts alattvalódnak, hogy tovább szolgálhasson! Mutasd magad, Niger Viduae! – Roland döbbenten látta, hogy Tarantula szavai által egy óriási pók jelent meg Anna mögött.

  - Anna! Menekülj! – de hiába. Tudta, hogy késő. Az óriási fekete özvegy megmarta a lány vállát és eltűnt. Anna arcából kifutott a vér, térdei összerogytak és összeesett.

  - Ne! – Roland ökleivel ütötte a védőburkot, majd miután rájött, hogy ezzel nem megy semmire, Tarantula irányába fordult. – Mit tettél vele?!  Válaszolj te rohadék! Mi történt Annával?!

  - Nyugalom, kölyök. Még életben van. Egyelőre. Azonban ha nem kapja meg az ellenszérumot 15 percen belül, akkor viszont meghal.

  - És hól az ellenszérum?

  - Látod ezt itt? – a kaszáján lévő vörös folyadékkal telt homokórára mutatott. – Ebben a homokórában található az ellenméreg. – Tarantula elmosolyodott. – Most bebizonyíthatod, hogy mennyit ér neked a lány. Mint láthatod az ellenméreg elkezdett lecsepegni. Amint az utolsó csepp is leér, a lány lelke elhagyja földi porhüvelyét.

  - Add ide azonnal az ellenszérumot! – Roland dühödten rohant Tarantula felé. –Miért kell Annát belekeverni a harcba?! Ha velem van bajod, akkor miért kell neki is szenvednie?! – dühében le akarta szúrni Tarantulát, ám ő egy mozdulattal hárította a támadást, és egy jól irányzott ütéssel válaszolt vissza. Roland egy szép ívben végrehajtott repülés után nekirepült a védőburoknak. Egy pillanatig elvesztette eszméletét. Mire újra magához tért Tarantula állt előtte.

  - Hát így ér véget találkozásunk. – Tarantula lassan a magasba emelte fegyverét és lesújtani készült. – Mégse igaz, amit mondtak rólad. Még hogy egy ilyen gyenge alak legyen egy lélekfegyver örököse. Szánalmas. Saját magadat sem tudod megvédeni nem, hogy másokat. Nem érdemli meg egy ilyen gyenge féreg, mint te, hogy éljen.

 Roland rájött, hogy kegyelemre, alig ha számíthat. Tekintete az ájult Annára siklott. – Hát akkor így végződik minden. – gondolta magában. – Sajnálom, Anna! Gyenge voltam. Nem bírtalak megmenteni. Ha egy kicsit erősebb lettem volna, akkor most minden máshogy alakult volna…

 Tarantula lecsapott. Azonban fegyverének hegye a földbe csapódott. Tarantulát nem lepték meg a történtek, egy mozdulattal hárította Roland csapását. – Nem rossz. Ha most nem védtem volna ki, akkor valószínűleg fej nélkül állnék most itt. Látom, végre a teljes erődet veted be ellenem…

  - Add ide az ellenszérumot!!! – Roland hangjából érezni lehetett dühét.

  - Ejnye, kölyök! Csak azért, mert képes vagy egy megszerzett lelket használni, még nem biztos, hogy a teljes erejét képes vagy kihasználni. – egy mozdulattal félrelökte a fiú fegyverét. – Képes vagy használni, de vajon irányítani is tudod? – kérdezte és lecsapott.

 Roland egy pillanat alatt hárította Tarantula támadását és vágott vissza. – Megszerzem az ellenszérumot akkor is, ha meg kell, hogy öljelek érte! – ellenfele vállán egy vágás jelent meg, Roland ténykedése által. – Ez az utolsó lehetőséged. Add ide az ellenszérumot!!!

  Tarantula elnevette magát. – Tényleg azt hiszed, hogy mert egy karcolást tudtál nekem okozni, már rögtön meghátrálok? Hát kölyök, el kell, hogy szomorítsalak. – egy holt lélek jelent meg a semmiből és mestere kezére tekeredett. A seb váratlanul összehúzódott, és eltűnt a lélekkel egyűt. Tarantula végignézett „sérült” karján. – Rögtön jobb. – jegyezte meg.

 Roland döbbenten meredt ellenfelére. Önbizalma lassan elhagyta. Olyan érzése volt mintha valamilyen rejtélyes oknál fogva ereje ellene fordult volna. Roland a fejéhez kapott. Kicsúszni látszott az irányítás a kezei közül. Ráadásul a karján lévő seb is sajgott és még mindig vérzett.

 Tarantula nyugodt, Szintelen hangon szolt Rolandhoz. – Úgy látom ellened fórdúlt a lélek, amit használtál.

  A fiú tekintete a férfira siklott. –Hogy érted ezt?!

  - Az általad megölt lélekvadász lelkét akartad felhasználni, ám mint kiderült, nincs hozzá elég erőd, hogy irányítsd.

  - Kinek a lelkét? – kérdezte Roland egy kissé összeszedve magát.

  - Te úgy ismerted, hogy Jessica. Ha nem tudnád, akkor elmondom. Ő volt az egyik legkeresettebb lélekvadász. 1000000 volt rá kitűzve élve, vagy halva. Nem csodálom, hogy nem bírod betörni a lelkét.

  - Mit érek el azon vele, ha egy lelket irányítani tudok?

 Tarantula a kaszáján lévő homokórára tekintett. – Felőlem húzhatjuk az időt, kölyök. Csakhogy figyelmeztetlek. A lánynak 3 perce maradt. Ha ez idő alatt nem kapja meg az ellenszérumot, akkor halott.

 Roland rádöbbent, hogy valószínűleg neki sincs több ideje hátra az életből. Fel akarta adni a küzdelmet, azonban ekkor váratlanul visszatért belé az erő. Egész testét átjárta és érezte, hogy kapott egy utolsó esélyt. Meglepte ez az erő. Még sosem érzett ehhez hasonlót.

 Tarantulának feltűnt a fiú ereje. – Lám-lám. Végre egy lélekfegyver örököshöz méltó erő. Kár, hogy nincs már időm arra, hogy lerendezzük ezt a harcot rendesen. Sajnálom kölyök. de be kell, hogy fejezzem. – a megszokott módon ujját levágva vérrel felírt 3 jelet kaszájának pengéjére. – Eléggé erősnek tűntél, de sajnos el kell, hogy pusztítsalak. Köszönetet kellene mondanod nekem! Nem fogsz szenvedni, és nem kell látnod a szeretteid halálát. – Kaszájának kékes fénye feketére változott. Halott lelkek kezdtek el körülötte szálldosni. Tarantula halkan kántálni kezdett, majd miután végzett így szólt. – Viszlát, kölyök! Szenvedni nem fogsz. – kaszáját belevágta a földbe, miáltal egy fekete színű kör jelent meg körülötte. Halkan ennyit szólt: - A Fekete Tarantula Átka! – kőr lökéshullámszerűen végig száguldott a harctéren, mindent letarolva. Porfelhő szálldosott a terület felett. A bokrok, a szikladarabok, sőt még a fű is eltűnt Tarantula pokoli támadása által. – Még jó, hogy a holt lelkeim segítségével újra lehet éleszteni. A mester biztosan jobban örül egy általunk irányítható szolgának, mint egy erős ellenségnek… - idáig jutott elmélkedésében, amikor váratlanul egy támadás következtében elvesztett bal karját. A fájdalommal mit sem törődve támadója felé fordult. Farkasszemet nézett a vele szemben álló sárkánnyal és az alatta álló Rolanddal.

  - Nuada?.. Ez lehetetlen! Hogyan voltál képes megidézni őt?! Hogyan?! Eddig csak négy ember volt képes megidézni őt, de ők is csak a lélekfegyver segítségével! De te szimplán, fegyver nélkül csináltad… Hogyan?!

 Roland helyett a sárkány válaszolt. – Csak az képes megidézni, akinek igaz a lelke. Ők méltók arra, hogy segítsem őket. Azonban ennek a fiúnak olyan a lelke, mint az eredeti gazdámnak, kinek mindig fontosabb volt mások élete, mint a sajátja. Ezért segítem őt mostantól. Hogy elpusztíthassa a hozzád hasonló férgeket! Akik képesek voltak eladni lelküket a Fekete Tarantulának, csak azért, hogy halhatatlan lehessen. A lelkedet adtad a hatalomért! Megérdemled, hogy úgy halj, meg, ahogy azok, akiket megöltél. És most add oda az ellenszert a fiúnak!

  - Miért tenném? – nevette el magát Tarantula. Halhatatlan vagyok! Nem vagy képes megfélemlíteni! Felejtsd el! A lány halott! Már egyikőtök se segíthet rajta! Különben is fogytán a lélekerőd. Nem bírsz sokáig itt maradni. Távoznod kell. Viszlát Nuada! Add át üdvözletemet a halott társaidnak! – elnevette magát, azonban a mosoly az arcára fagyott. Ugyanis Nuada utolsó lélekerő morzsáival támadott és kiütötte a kaszát Tarantula kezéből. A kasza a földre esett és a rajta lévő homokóra eltörött. Nuada eltűnt, Roland zihálva térdre rogyott. Tarantula odasétált a fegyveréhez. – Megleptél kölyök! Az a szerencséd, hogy az utolsó támadásom az összes lelki erőmet elemésztette. Azonban a lánynak peche van… - felemelte a kaszáját és a törött homokóra darabjait nézte. – az ellenszérum eltörött. Most egyelőre életben hagylak. – jelentette ki Tarantula. Mintha csak köd vette volna körül, elkezdett eltűnni. – Viszlát, kölyök! Még találkozunk, abban biztos lehetsz. – eltűnt. Roland egyedül maradt. Feltápászkodott könnyeivel küszködve. Tudta, hogy minden elveszett. Nem képes megmenteni Anna életét. Az ellenszérumot tartó homokóra széttörött az ellenméreg szétfojt.

  - Miattam kellett meghalnia! – térdre rogyott – Nem voltam képes, hogy megmentsem. Nem vagyok méltó erre az erőre, ha még azt sem tudom megmenteni, akit szeretek… - a hold fénye megcsillant az egyik szilánkon lévő rubintvörös cseppen. Egy pillanatig némán meredt az ellenméreg utolsó cseppjeire. Óvatosan felemelte a szilánkot és felállt. Vigyázva nehogy elcsepegtesse, odalépett a lányhoz és felemelte annak fejét. Az élettelen ajkak közé csepegtette a vörös folyadékot. – Lehet, hogy még nem késő… - miután az utolsó csepp is legördült a lány torkán, Roland a lány pulzusát nézte. A gyenge és rendszertelen szívverés egyre gyengült. Azonban hirtelen erősödni kezdett. Roland megkönnyebbült, szinte biztos volt benne, hogy Anna túléli. Felkelt a lány mellől. Azonban váratlanul elsötétedett előtte a világ és összeesett. Elvesztette eszméletét.

nos ennyi. vazze asszem lekell jegelnem az ujjaimat.nos akk viszlát legközelebb.Szasztok!