ez nem jó! más szlogen kell! na akkór egy új nap egy új bejegyzés!
ez sem jó! ááááááááh.... le van sz@rva! nos a lényeg,hogy itt a következő bejegyzésem és a hozzá kapcsolódó fejezet töredék.Sikerült elérnünk a hihetetlen 5. fejezetet!!!!!!!!!JIPPPPYYYY!!!!!
Eme fejezet elején abszolút semmi izgalmas nem történik ha nem számitjuk azt hogy... NA EZT MAJD ELOLVASSÁTOK...
Most viszont még húzom egy kicsit az időt, hogy még ne tudjátok olyan gyorsan leszólni a fejezet eme részét.na jó nem leszek gonosz... jöjjön a következő fejezet! Függény szét és indulhat az előadás!!!!!!
5. Fejezet
1/4
- Messze van még? – Lucy már kissé türelmetlen volt. 10 Perc múlva kilenc. El fogunk késni!
- Nyugalom kislányom! – Sarah Tailer türelmesen viselte lánya sürgetését. – Ha csak nem történik valami, akkor odaérünk kilencre.
- Mi történhetne? – kérdezte Roland csak úgy unalmában.
- Sok horrorfilmet láttam, már amiben sötét éjszakán egy elhagyatott úton lerobban a fiatalok kocsija és egy pszichopata sorban, megöli őket. – Lucy megborzongott saját szavain.
- Na de kislányom! – Sarah nyugtatni próbálta a lányát. – Azok csak filmek. Nincs semmi valóságalapjuk.
- Amúgy meg nincs is sötét éjszaka. Hisz telihold van. – jegyezte meg Anna.
- Ráadásul nem is egy elhagyatott úton járunk, hanem egy forgalmas útszakaszon. – szólt Roland.
- Látod kislányom? – szólt Sarah miközben az utat figyelte – nem kell félned! Különben is, az autóval sincs semmi baj. Kétlem, hogy lerobbanna csak úgy hírtelen. – ekkor, mint ha csak a sors fintora lenne a motorháztető alól fekete füst kezdett el felszállni, a motor lefulladt, az autó lelassult, majd megállt. Az ezt követő jelenetsor komédiába illő volt. Sarah káromkodott egy kiadósat, Lucy sírva fakadt félelmében, Roland a nővére félelmén nevetett, Anna, pedig az elájulás határán állt, annyira megijedt. Pár perc elteltével kissé enyhült a pánik.
- Nyugalom! – mondta Sarah, kissé összeszedve magát. – Nem történt semmi!
- Most mit teszünk? – kérdezte kétségbeesve Lucy.
- Először is felhívjuk az autómentőt. – kezdte Sarah – azonban így el fogunk késni. – elgondolkodott. – Nem tudja véletlenül valamelyikkőtök Millerék telefonszámát?
- Nem kell elkésnetek – mondta váratlanul Roland. – Ti mennyetek! Gyalog egy negyed óra alatt odaértek. Én addig megvárom a szerelőt.
Mindhárman meglepetten néztek a fiúra. – Te itt akarsz maradni? – kérdezte Sarah bizalmatlanul. – Tehát még egyszer hogy jól értem-e! Itt akarsz maradni, hogy mi ne késsünk el? Hól itt a bökkenő, fiam?
- Nincs bökkenő. Ti hárman megjelentek a vacsorán és elmondjátok, hogy mi történt. Addig én bevárom a szerelőt, megadom az adatokat, és ezután elindulok utánatok.
- Rendben, Roland! – Sarah még mindig bizalmatlan volt, fia önfeláldozásával kapcsolatban. – Akkor, mi most elindulunk.
- Én nem megyek innen sehová! – jelentette ki Lucy, azonban ekkor fölöttük az egyik ágon egy bagoly huhogott egyet. A lány e huhogás hatására rögtön megváltoztatta álláspontját. – Indulhatunk!
Anna ekkor odalépett Rolandhoz. – Nem maradhatok itt veled? – kérdezte halkan.
- Felesleges! Elboldogulok egyedül is. – jelentette ki a fiú – Menny te is! Én majd jövök utánatok.
- De Roland… - a fiú ekkor vette észre az aggodalmat Anna arcán. -… miért akarsz egyedül itt maradni?
- MI a baj Anna? – kérdezte. A lány nyugtalansága áterjedt rá. – Történt valami?
- Nem tudom, hogyan mondjam el. Egyszerűen érzem, hogy valami baj fog történni. Mint ha egy sötét kisugárzás lenne a közelben.
- Egy sötét kisugárzás? – kérdezte Roland meglepődve – Ezt, hogy érted?
- Nem tudom megmagyarázni. – válaszolta lány. – Roland. Engedd meg, hogy itt maradhassak!
- Sajnálom Anna, de ha a megérzéseid igazak, akkor nem hagyhatom, hogy veszélybe kerülj.
- De Roland! Egyedül akarsz itt maradni?! Mi lesz ha… - itt elhallgatott, azonban Roland befejezte helyette a mondatot.
-… ha megtámadnak. Ezt akartad mondani?
Anna némán bólintott.
- Ne aggódj! – folytatta Roland. – Vigyázni fogok magamra. – rámosolygott a lányra. – Valószínűleg úgy se fog semmi történni. Mi okból támadnának meg? Az állítólagos örökségem miatt? – mondta és elnevette magát.
- De Roland… - mondta, volna újra Anna, azonban Roland félbeszakította.
- Semmi „de”! Szépen elindultok most! Én meg tartom itt a frontot.
- De… - kezdte volna megint Anna, de aztán meggondolta magát. – Rendben. Legyen úgy, ahogy akarod. – váratlanul átölelte a fiút és a fülébe súgta. – Vigyázz magadra! – mondta és eleresztette Rolandot.
Eközben Sarah befejezte a szerelővel való beszélgetést és eltette a mobilját a táskájába. – Na akkor ez is megoldva. – Rolandhoz fordult – A szerelő 20 perc múlva itt lesz. Akkor mi most elindulunk. Siess majd utánunk!
- Rendben anya! – mondta a fiú mosolyogva, ezután a tekintete Anna aggódó tekintetével találkozott és a mosoly eltűnt az arcáról.
- Akkor majd Millereknél találkozunk! – szólt Sarah.
- Szia öcsike! – köszönt el Lucy.
- Vigyázz magadra! – szólt halkan Anna.
- Sziasztok! – köszönt el Roland. Miután egyedül maradt beszállt az autóba és kényelmesen elhelyezkedett. – Végre egyedül! – jegyezte meg. – Legalább nem kell újra találkoznom Nórával. – elnevette magát. – Érdekes. Pont azzal kellene együtt vacsoráznom, aki a legellenségesebben tekint rám. Még csak meg sem köszönte, hogy megmentettem. Még jó, hogy lerobbant az autó, így nem kellett elme... – ekkor azonban félbeszakította gondolatait egy kopogás a szélvédőn. Roland azt hitte, hogy az autómentő ért oda, azonban amikor felnézett, kis híján felkiáltott meglepetésében. A motorháztetőn ott állt a holló. Roland felismerte. Ugyanaz a holló volt, amelyik már egyszer megijesztette. Teljesen fekete színű és körülvette ugyanaz a kísérteties kékes fény.
- Hát ez nagyszerű! – jegyezte meg Roland. – A mutáns varjú visszatért.
A madár, mint ha csak megértette volna a fiú szavait, dühösen károgott egyet.
Roland úgy gondolta poénosra veszi a figurát. – Jól van, barátocskám! Én kérek elnézést. Holló, nem varjú. – mondta és elnevette magát. Azonban torkán akadt a vidámság, amikor a madár néhány károgás után egy értelmes szót mondott.
- „Kárr”... Halál... „Kárr”... – Roland e szó hallatán falfehér lett.
- Mi... Mit mondtál? – kérdezte dadogva.
- „Kárr”... Halál...”Kárr”... – szólt újra a holló.
Roland életében először keresztet vetett és imádkozni kezdett. Azonban a holló folytatta mondandóját.
- „Kárr”... Anna... Meghalni...”Kárr”... – a fiú döbbentem meredt a madárra.
- Mit mondtál?! – kérdezte kétségbeesve.
A madár megismételte. - „Kárr”... Anna... Meghalni...”Kárr”... –ezután felröppent a motorháztetőről.
Roland úgy pattant ki az autóból mintha csak csúzlival lőtték volna ki. Tekintete a madarat kereste. Meglátta, hogy a holló egy ösvény felett repül, ami bevezet az erdőbe. Roland gondolkodás nélkül utána szaladt. Rátért az ösvényre és követte a madarat. A hold fénye megvilágította Roland előtt az utat. A holló továbbra is az ösvény felett szállt, majd hírtelen eltűnt.
- Mi a fene... – Rolandot meglepte a madár hirtelen eltűnése. Körülnézett és ekkor döbbent csak rá, hogy pár méterrel előtte az ösvény véget ér és egy irtás kezdődik. Roland kisétált a tisztásra és körülnézett. Sehol senki. A Holló károgása távolról, a mező másik oldaláról hallatszott. Roland elindult a károgás irányába, azonban néhány lépés után megtorpant. Hirtelen megértette, mire gondolt Anna. Egy gonosz kisugárzás és a halál keveréke. Ezekhez hasonlított leginkább az érzés. És ekkor Roland megérezte, hogy nincs egyedül. Valaki figyeli. Nem értette ezt. Eddig még sosem érzett ehhez hasonlót. Gondolatait félbeszakította a holló újbóli károgása. Azonban ezúttal a hang a háta mögül szólt. Roland hátra fordult és kis híján hanyatt esett a döbbenettől. Egy csuklyás alak állt vele szemben, kezében kékes fényű kaszával, vállán a hollóval.
- Üdvözletem, Roland Tailer! Azért jöttem, hogy megküzdjek veled.
Híha ezt mind begépelni egy kissebb örökkévalóság volt.nos remélem tetszett kedves olvasók.
ha igen akkor kérlek titeket ajánljátok barátoknak, ismerősöknek.
de ha ne talántán nem tetszene akkór ajánljátok az ellenségeiteknek, rossz akaróitoknak.
köszönöm előre is! ezzel sokat segítetek.
Nos akk sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése